Asperger !!!Ez a szó kísért minket 4 éve.Megbújik a sarkokban.Ráül a fiam vállára.Egy váratlan pillanatban elkapja és viszi magával.Belebújik,mint egy démon és hiába kiabálsz,hiába próbálod kiüldözni nem megy el.Van,hogy napokig elveszi a fiam,majd hosszú hónapokig settenkedik körülötte,átfut rajta.Mi csak nézzük, nincs rá egy pajzs,amivel meg tudnám védeni.Nincs egy szer,amivel mondjuk bekenném a gyereket és eltűnne.Ez a démon kiválasztotta Őt és nem hagyja menekülni.Alattomos,vannak hetek mikor éjszaka támad és nem hagyja őt aludni.És van,hogy belemászik a fejébe és irányítja őt.Tudja mit kellene tenni,de a démonja nem hagyja.Gyönyörű szemét élesíti, fülében a hallást fehér-hallásra változtatja,hogy ne legyen nyugta,kínzó-fájdalmas érzés legyen neki egy ajtónyikorgás,a kutyaugatás égjen bele az agyába.Ha gyerekek közé megyünk egyszerűen belemászik és nem hagyja őt gondolkodni,agyát letompítja és támadásra uszít.Majd hetekig békén hagyja.De tudjuk,hogy figyel,ott van.Követi őt mindenhova.Nem kíméli a családot sem.Bűntudat,félelem,zokogás,éjszakai szorongások.A házra is láthatatlan lakatot rakott.Megbélyegzett ház lett,ahova idegen nem lép be.A társadalmat már megmérgezte.Furcsa tekintetek,lenéző arcok, kirekesztő mozzanatok.És a zárt házban,ott egy család.Gyönyörű, hatalmas tudású, érdekes érdeklődésű gyerek.Aki nem kíván mást,csak hogy szeressék Őt.Elfogadják.És ez a démon hagyja őt békén.Ott egy anya és egy apa.Már megmérgezte őket a démon.Figyelmüket csak saját magára terelte. Assssperger,asssperger,assssperger.....Ez a démon 4 éve elvette az életüket és az ereikben a vért is átszínezte.Kűzdelem a démon ellen.Ez a cél.Az a cél,hogy kikerüljünk az elátkozott,lezárt házból.Az a cél,hogy levegyük a társadalomról a szürke ködfátylat.Az a cél,hogy ha nem hagyja el a fiam,akkor megtanuljunk együtt élni vele,hátha akkor lenyugszik és talán még jóbarátok is leszünk.Hosszú az út,de szembeszállunk,mert szeretjük egymást és nem hagyjuk,hogy kitaszítson minket.

Az elfogadás és a szeretet győzni fog.Nem adjuk a fiunkat!