Jövőkép?

Hahhhh....jelenleg a holnapot se látni....talán még 1 hónapot kihúzunk.

Dolgoztam,mikor tudtam félretettem,most azt feléljük, adóztam,tb-t fizettem.

Ahol és akin tudtam,segítettem...most egyedül maradtunk.....évek óta el akartam hagyni,csalàdostul ezt az országot,mert éreztem,hogy kiszipolyoz és elveszi az életünket...nem tettük meg...valami mindig visszatartott....hazaszeretet(?)bíztam hogy jobb lesz.....bár megtettük volna azt a lépést.....

Most imátkozom,hogy egyikünk se legyen beteg,mert a gyógyszert már nem bírnánk kifizetni.

Egyik napról a másikra megszűnt a munkahely,bevétel:0 ft, már lassan 2 hónapja....elsők közt voltunk,akiket érintett....

Még 1 hónapig kihúzzuk.....aztán vége.

Befizettük  a csekkeket.Most nincs csoki,nincs húsvéti étel,nincs ajándék!

Tészta van.

Hálisten az autista gyermekem kedvenc étele a tészta.

Palántáztunk....abból is lesz valami....egyszer....

Reménytelennek látom a holnapot....

Pedig én 15 éves korom óta folyamatosan dolgoztam,most 37 vagyok, adóztam, tb-t fizettem........hány becsületesen dolgozó család kerül 1 hónap múlva a csőd szélére.....vagy már most ott vannak......most eladjuk a könyveinket....hátha ad érte valaki pár száz forintot....pedig de szerettük őket....eladjuk a ruháinkat...máskor felajánlottam,most minden ruha egy zacskó tészta és 1 nappal több ...eladjuk....eladjuk az életünket,hogy ne éhezzen,ne érezze,hogy nagy a baj,akinek a kiszámíthatóság a legfontosabb,hiszen autista......pedig én dolgoztam,adóztam és fizettem a tb-t.