Megszületsz és hamarosan elkezdesz cipelni egy keresztet a válladon.Telnek múlnak az évek,de a keresztet nem tudod csak úgy letenni és tovább haladni.Az a tied,nem szabadulsz tőle.Látod felnőtt fejjel,hogy mindenki cipeli a magáét.Néha átveszed a másikét,hogy kicsit felegyenesedhessen.De nem bírod sokáig,hiszen a tied is nagyon nehéz.Sokan suttognak,hogy úgy se bírod,belepusztulsz.Többen eléd állnak,hogy ne tudj tovább haladni.Egy két ember melléd áll kis időre és segít cipelni.De látod,hogy az övé sem lehet könnyű.Ahogy haladsz az utadon néha megrogysz,úgy érzed nem bírod már tovább.Azt kérdezed,hogy a tied miért nagyobb és nehezebb,mint a többieké.Ahogy ott összerogyva fekszel a kereszt egyre jobban nyom,maga alá temet.Jönnek páran nevetve! Megmondtam,hogy nem fogod bírni. Leköpnek,megdobálnak és belédrúgnak. Te csak zokogsz,már levegőt is alig kapsz.Nem fog menni,nem vagyok képes felállni,vége.Majd jön egy két ember,aki látványosan nehezebb és nagyobb keresztjét jobb vállára dobja,s a tiedet segíti felemelni.Kezét nyújtja,hogy kapaszkodj bele.Felhúz a földről,majd jön egy másik,letörli a könnyeid és megsimogat.Páran odaszaladnak és bíztatnak, összeveszik körülötted a jó és a rossz "tábor".- Nem fog neki menni,gyenge! - Hogyne menne,máskor is felállt már!

Majd jön a fiad,ránézel!Jesszusom!Hatalmas lett a keresztje!Mintha a te fájdalmad és gyengeséged az ő keresztjét növesztené.Rád néz,mosolyog! -Anya,szeretlek!A kereszted kezd könnyebbé válni. Mintha eltűnt volna mindenki,aki eddig körbe vett.Ketten maradtatok.Keresztedet könnyedén hátadra dobod és felemeled őt a sajátjával együtt.Nem kérdés,hogy tovább tudsz e haladni........segíted az övét is cipelni.